asdsd

(Intro) Yeah... Túl kevés a szó. Amikor a csend nehezebb, mint a legsúlyosabb beton, És az érzés akkora, hogy nem fér el egyetlen soron. Hiába beszélek, hiába írom tele a lapot, A szavak nem adják vissza azt, amit tőled kaptam, vagy amit elkaptam. Figyelj... ez a tehetetlenség hangja. (Refrén) Túl kevés a szó, hogy elmondjam, mit érzek, Hogy lefessem a képet, amiben még mindig benne élek. A nyelvünk elakad, a hangunk a semmibe vész, Ami köztünk maradt, az túl nagy, túl nehéz. Túl kevés a szó... csak a némaság beszél, De a szívünk ritmusa mindent elmesél. (Verse 1) Ülök a sötétben, a szótárt forgatom a fejemben, De nem találok kifejezést arra, ami itt ég a lelkemben. Hogy mondjam el a hiányt? Hogy mondjam el a lángot? Hogy magyarázzam meg ezt a kifordult világot? A "szeretlek" túl kopott, a "sajnálom" meg kevés, A "hiányzol" csak karcolás, mikor a sebem olyan mély. Olyan ez a pillanat, mint mikor elfogy a levegő, A kimondott mondat csak üres, olcsó terelő. Mindent el akarnék mondani, de a torkom elszorul, Minden nagy igazság a csend mögé vonul. A papír elbírja a tintát, de a lényeget nem kapja el, Van, amit nem lehet leírni semmilyen tollal, semmilyen rappel. (Refrén) Túl kevés a szó, hogy elmondjam, mit érzek, Hogy lefessem a képet, amiben még mindig benne élek. A nyelvünk elakad, a hangunk a semmibe vész, Ami köztünk maradt, az túl nagy, túl nehéz. Túl kevés a szó... csak a némaság beszél, De a szívünk ritmusa mindent elmesél. (Verse 2) Néha a legszebb beszéd egy hosszú, mély ölelés, Mert a szavak csak torzítanak, és abból lesz a félreértés. Azt hittük, ha kibeszéljük, attól majd minden megjavul, De a sok üres duma csak a nyakunkra szakad alul. Nézz inkább a szemembe, abban ott van a válasz, Ott van a csalódás, a remény, meg a fal, amit támaszt. Nem kellenek a körmondatok, nem kell a duma már, A felesleges beszéd csak a büszkeségünknek áll. Túl kevés a szó, mikor a valóság fejbe ver, Mikor rájössz, hogy a tegnapot semmi sem hozza el. Úgyhogy inkább hallgassunk, a csend most tisztább, mint a rím, Ebben a némaságban benne van az összes régi kín. (Bridge - Átvezető) Mert a hangok elszállnak, a szél mindent elvisz messzire, De amit egymásnak adtunk, az nincs rábízva a nyelvre. Ha nem találom a kifejezést, ne haragudj rám, A legmélyebb érzéseknél mindig elnémul a szám. (Verse 3) Ezért zárom rövidre, nem szaporítom a szót tovább, A fülhallgatódba küldöm a lelkem utolsó moraját. Nem kellenek a metaforák, se a költői képek, Tudod jól, mit akarok, mikor a szemedbe lépek. A rímek itt megállnak, a dob is lelassul, Mert a legfontosabb üzenet a szavak nélkül is elárul. Túl kevés a szó, de a lényeg átjön, remélem, Itt hagytam a csendemet ebben a nehéz zenében. (Outro) Yeah... Túl kevés a szó. Nincs mit mondani. Csak hallgasd a csendet. Abban minden benne van. Minden.